Spedifen 400 mg filmtabletta 30db

1. A GYÓGYSZER NEVE

Spedifen 400 mg filmtabletta

2.MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

400 mg ibuprofént tartalmaz (helyben képződött L-arginin só formájában) filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyag: 16,7 mg szacharózt és 82,98 mg nátriumot tartalmaz filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3.GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Fehér, kapszula alakú, egyik oldalán bemetszéssel ellátott, filmbevonatú tabletta.

Törési felülete fehér színű.

A bemetszés csak a széttörés elősegítésére és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza.

4.KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1Terápiás javallatok

A Spedifen fájdalomcsillapításra, gyulladáscsökkentésre és lázcsillapításra javallt a következő esetekben:

• -.különböző fájdalmas állapotok, különösen akut fájdalom, mint cervicalis szindróma tünetei, fejfájás, migrén, fogfájás, akut izom- és  akut ízületi fájdalom, posztoperatív gyulladás és fájdalom; 

• -.nőgyógyászati jellegű fájdalmak, mint dysmenorrhoea; 

• -.fertőző betegségeket (pl. influenza), megfázást kísérő, valamint védőoltást követő láz és fájdalom. 

4.2Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A legkisebb  hatásos dózist kell alkalmazni a tünetek enyhítéséhez szükséges legrövidebb ideig (lásd 4.4 pont).

Felnőttek, 12 évesnél idősebb gyermekek és serdülők:

Az egyszeri ajánlott dózis 400 mg.

A napi összadag ne haladja meg az 1200 mg-ot.

A maximális napi adagot 3 részre osztva kell bevenni.

12 évesnél fiatalabb gyermekek:

12 éves kor alatt a készítmény nem adható (lásd 4.3 pont).

Idősek: Idős betegek kezelésekor célszerű, ha az adagolást az orvos kellő körültekintéssel állapítja meg, mivel gondolni kell arra, hogy szükség lehet a fenti adagok csökkentésére.

• -.Májkárosodás: A májkárosodásban szenvedő betegek kezelésekor kellő körültekintés szükséges. Ezen betegeknél monitorozni kell a klinikai és laboratóriumi paramétereket (lásd 4.4 pont). A Spedifen alkalmazása ellenjavallt súlyos májelégtelenségben szenvedő betegeknél (lásd 4.3 pont).  

• -.Vesekárosodás: A vesekárosodásban szenvedő betegek kezelésekor kellő körültekintés szükséges. Ezen betegeknél monitorozni kell a klinikai és laboratóriumi paramétereket (lásd 4.4 pont). A Spedifen alkalmazása ellenjavallt súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.3 pont).  

A kezelés maximális időtartama:

Felnőttek

A beteg keresse fel kezelőorvosát, ha tünetei láz esetén 3 napon belül, fájdalom esetén 5 napon belül nem enyhülnek, vagy éppen súlyosbodnak.

12 évesnél idősebb gyermekek és serdülők

Amennyiben 12 évesnél idősebb gyermekek és serdülők esetében a készítmény alkalmazása több mint 3 napig szükséges, vagy a tünetek súlyosbodnak, orvoshoz kell fordulni.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A tablettát egy pohár (200 ml) vízzel kell bevenni.

Az érzékenyebb gyomrú betegek számára ajánlott a gyógyszer étkezés közbeni bevétele.

4.3Ellenjavallatok

• .A készítmény hatóanyagával, az ibuprofénnel vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. 

• .A kórtörténetben szereplő túlérzékenységi reakciók (bronchospasmus, asthma, rhinitis, angiooedema vagy urticaria) acetilszalicilsav (ASA) vagy egyéb nem-szteroid gyulladásgátló (NSAID) használata után. 

• .Korábbi nem-szteroid gyulladásgátló (NSAID) kezelés során bekövetkezett emésztőrendszeri vérzés vagy perforáció a kórtörténetben. 

• .Aktív vagy kórtörténetben szereplő kiújuló peptikus fekély/vérzés (két vagy több egymástól időben elkülönülő, igazolt fekélyesedés vagy vérzés). 

• .Egyéb aktív vérzések, mint cerebrovascularis vérzés vagy colitis ulcerosa. 

• .Súlyos vese- és/vagy májelégtelenség. 

• .Haemorrhagiás diathesis. 

• .Terhesség harmadik trimesztere (lásd „Terhesség és szoptatás” pont). 

• .Súlyos szívelégtelenség (NYHA Class IV). 

• .12 évesnél fiatalabb gyermekek 

4.4        Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Az alábbi információk felnőtt és gyermek betegekre vonatkoznak

A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák a tünetek kezelésére. (lásd „Adagolás és alkalmazás” pont, illetve alább a gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatokat).

Gastrointestinalis hatások

• • • -.A Spedifen és más nem-szteroid gyulladásgátlók, többek között a ciklooxigenáz‑2‑szelektív inhibitorok egyidejű alkalmazása kerülendő. 

    • -.Idős betegek: Időseknél gyakrabban fordulnak elő nem-szteroid gyulladásgátlók mellékhatásai, főként gastrointestinalis vérzés és perforáció, amelyek akár fatális kimenetelűek is lehetnek (lásd „Adagolás és alkalmazás” pont). 

    • -.Gastrointestinalis vérzés, ulceráció és perforáció: akár fatális kimenetelű GI vérzésről, fekélyesedésről és perforációról számoltak be minden NSAID‑ra vonatkozóan, a kezelés bármely szakában, figyelmeztető tünetekkel vagy azok nélkül, illetve a kórtörténetben szereplő súlyos gastrointestinalis eseményekkel vagy ezek nélkül is.  

A GI vérzés, fekélyesedés vagy perforáció kockázata növekszik az NSAID dózisok emelésével azoknál a betegeknél, akiknek kórtörténetében fekély szerepel, főként, ha az vérzéssel vagy perforációval komplikált (lásd az „Ellenjavallatok” pont), továbbá az idősek esetében. Az ilyen betegeknél a kezelést a rendelkezésre álló legkisebb adaggal kell elkezdeni. Protektív szerekkel (pl. mizoprosztol vagy protonpumpa-gátlók) végzett kombinált terápia megfontolandó ezen betegeknél, továbbá azoknál, akik egyidejűleg alacsony dózisú acetilszalicilsav terápiára vagy a gastrointestinalis kockázatot növelő kezelésre szorulnak (lásd „Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók” pont).

• • • -.Azok a betegek, akiknek kórtörténetében GI toxicitás szerepel, főként idős korban, azonnal számoljanak be orvosuknak bármilyen szokatlan hasi tünetről, (különösen a gastrointestinalis vérzésekről) főként a kezelés kezdeti szakaszában.  

    • -.Óvatosság szükséges azoknál, akik olyan gyógyszereket kapnak egyidejűleg, amelyek fokozzák a fekélyesedés vagy vérzés kockázatát, pl. orális kortikoszteroidok, antikoagulánsok, úgy mint a warfarin, szelektív szerotoninvisszavétel‑gátlók, vagy thrombocytaaggregáció-gátlók, pl. acetilszalicilsav (lásd „ Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók” pont). 

    • -.GI vérzés vagy fekélyesedés előfordulásakor a Spedifen‑t kapó betegek kezelését le kell állítani.  

    • -.Az NSAID‑ok kellő óvatosság mellett adhatók azoknak a betegeknek, akiknek kórtörténetében gastrointestinalis betegség (colitis ulcerosa, Crohn-betegség) szerepel, mivel a betegség fellángolhat (lásd „Nemkívánatos hatások, mellékhatások” pont). 

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások

• • • • .Megfelelő ellenőrzés és tanácsadás szükséges azon betegek esetében, akiknek kórelőzményében hypertonia és/ vagy enyhe, illetve közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség szerepel. NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatosan folyadékretencióról és oedemáról számoltak be. 

      • .Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen akkor, ha nagy dózisban történik (2400 mg/nap) - az artériás thromboticus események kissé emelkedett kockázatával járhat (pl. myocardialis infarctus vagy stroke). Általánosságban, epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az ibuprofén kis dózisban (pl. ≤ 1200 mg/nap) történő alkalmazása az artériás thromboticus események emelkedett kockázatával járna. 

      • .A nem kontrollált hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II-III), kialakult ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és /vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegek csak gondos mérlegelés után kezelhetők ibuprofénnel, és a nagy dózisok (2400 mg/nap) kerülendők.  

      • .Gondos mérlegelés szükséges olyankor is, mielőtt hosszú távú kezelést indítanak magas cardiovascularis kockázatú betegek esetében (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás), különösen olyankor, ha az ibuprofént nagy dózisban (2400 mg/nap) lenne szükséges alkalmazni. 

      • .Kounis-szindróma eseteit jelentették Spedifen-nel kezelt betegeknél. A Kounis-szindróma a koszorúerek összehúzódásával járó allergiás vagy túlérzékenységi reakció következtében kialakuló cardiovascularis tünetcsoport, amely miocardialis infarctust okozhat. 

Bőrt érintő súlyos mellékhatások (SCAR)

Ibuprofén alkalmazásával  összefüggésben bőrt érintő súlyos mellékhatásokról számoltak be, köztük exfoliatív dermatitisről, erythema multiforméről, Stevens–Johnson-szindrómáról (SJS),  toxicus epidermalis necrolysisről (TEN), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakcióról (DRESS) és akut generalizált exanthemás pustulosisról (AGEP), amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont). Az esetek többségében a reakció a kezelés első hónapjában lépett fel.

Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, az ibuprofén-kezelést azonnal le kell állítani, és (amennyiben klinikailag megfelelő) mérlegelni kell másik terápiás lehetőség alkalmazását.

Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése

A Spedifen elfedheti a fertőzés tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése és ezáltal kedvezőtlenebb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha a Spedifen-t fertőzés kapcsán láz és fájdalom csillapítására alkalmazzák, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni. Nem kórházi környezetben a betegnek orvossal kell konzultálnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak.

Egyéb figyelmeztetések

• .Óvatosság szükséges a véralvadási rendellenességben, máj‑, szív‑ vagy veseelégtelenségben szenvedő betegeknél. 

• .Óvatosság szükséges, ha az ibuprofén kezelést nagymértékben dehidrált betegnél kezdik el. 

• .Az analgetikumok tartós, szokássá váló alkalmazásának kockázatai a fejfájás és az analgetikum‑nephropathia. 

• .Bronchospasmus léphet fel azoknál a betegeknél, akiknek anamnézisében asthma vagy allergiás betegség szerepel, illetve ezekben a betegségekben szenvednek. 

• .Óvatosság szükséges a szisztémás lupus erythematosusban vagy egyéb kollagén betegségben szenvedők kezelésekor. 

• .Vannak arra utaló adatok, hogy a ciklooxigenáz/prosztaglandin szintézis gátló szerek az ovulációra kifejtett hatásuk révén kedvezőtlenül befolyásolják a fertilitást. Ez a hatás azonban reverzibilisnek bizonyul a kezelés abbahagyását követően.   

• .Az ibuprofén kezelés alatt látászavarokat tapasztaló betegek hagyják abba a terápiát és forduljanak szemész szakorvoshoz. 

• .Az NSAID‑ok megváltoztathatják a májfunkció teszt eredményeit. 

• .12 évesnél idősebb gyermekek és serdülők (életkor: ≥ 12‑ < 18 év):  

Fennáll a vesekárosodás kockázata a dehidrált gyermekeknél/serdülőknél.

A Spedifen 400 mg filmtabletta szacharózt tartalmaz

Tablettánként 16,7 mg szacharózt tartalmaz. Ritkán előforduló örökletes fruktóz-intoleranciában, glükóz-galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető.

A Spedifen 400 mg filmtabletta nátriumot is tartalmaz

Filmtablettánként 82,98 mg nátriumot tartalmaz, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi

2 g nátriumbevitel  4,15 %-ának felnőtteknél. Ezt figyelembe kell venni a nátriumszegény diétát tartó betegeknél.

4.5Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Ez a pont felnőtt és gyermek betegekre vonatkozik.

Gyógyszer-gyógyszer kölcsönhatások

• .Acetilszalicilsav: Az ibuprofén és az acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása általában nem ajánlott a mellékhatások esetleges fokozódása miatt. Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocyta- aggregációra kifejtett hatását, ha beadásuk egyidejűleg történik. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre való extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú használata csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 5.1 pont). 

• .Diuretikumok: A furoszemid és tiazid típusú vizelethajtó szerek hatása csökkenhet, valószínűleg a vesében történő prosztaglandin-szintézis gátlását kísérő nátriumretenció miatt. 

• .Kortikoszteroidok: A gastrointestinalis fekélyképződés vagy vérzés kockázata fokozott (lásd „Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések” pont). 

• .Antikoagulánsok: Az NSAID-ok fokozhatják az olyan antikoagulánsok hatását, mint a warfarin (lásd „Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések” pont). 

• .Thrombocytaaggregáció-gátlók és szelektív szerotonin-visszavételt gátlók (SSRI): Fokozódik a gastrointestinalis vérzés kockázata (lásd „Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések” pont). 

• .Vérnyomáscsökkentők: Az ibuprofén csökkentheti a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatását. Ebből következően az NSAID-ok és ACE-gátlók, vagy béta-blokkolók egyidejű alkalmazása az akut veseelégtelenség kockázatával járhat együtt. 

• .Digoxin, fenitoin, lítium: Az irodalomban leírtak olyan egyedi eseteket, amikor ibuprofén szedése következtében a digoxin, a fenitoin valamint a lítium plazmakoncentrációjának emelkedését figyelték meg. 

• .Egyéb nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID-ok), beleértve a ciklo-oxigenáz-2 szelektív gátlókat is: Az ibuprofén (a többi NSAID-hoz hasonlóan) csak kellő óvatosság mellett alkalmazható együtt acetilszalicilsavval vagy más nem-szteroid gyulladásgátlóval (NSAID-ok) és szisztémás kortikoszteroidokkal, ez ugyanis fokozza az emésztőrendszeri mellékhatások kialakulásának kockázatát. 

• .Metotrexát: Az ibuprofén megemelheti a metotrexát szérumszintjét. 

• .Zidovudin: Zidovudin és ibuprofén egyidejű alkalmazása fokozhatja a haemarthosisok és haematoma bekövetkeztének kockázatát a HIV(+) haemophiliás betegeknél. 

• .Takrolimusz: Ibuprofén és takrolimusz együttes adása a renalis prosztaglandin-szintézis csökkentése révén fokozhatja a nephrotoxicitás kockázatát. 

• .Hypoglykaemiás szerek: Az ibuprofén fokozza az orális hypoglykaemiás szerek és az inzulin vércukorcsökkentő hatását. Szükségessé válhat az adagolás módosítása. 

• .Ciklosporin: Nem-szteroid gyulladásgátlóval (NSAID-ok) való együttes alkalmazáskor fokozódhat a ciklosporin által előidézett nephrotoxicitás kockázata. 

• .Vorikonazol vagy flukonazol: Ibuprofénnel együtt alkalmazva növekedhet az ibuprofén expozíció és plazmakoncentráció. 

• .Mifepriszton: Nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID-ok) együttes alkalmazása a NSAID expozíció növekedését eredményezheti. 

A mifepriszton hatásának csökkenése elméletileg bekövetkezhet a NSAID-ok prosztaglandin-gátló tulajdonságai miatt. A prosztaglandin adagolás elkezdésének napján (vagy szükség szerint) alkalmazott egyszeri vagy ismételt ibuprofén hatását értékelő vizsgálatokban nem találtak a mifepriszton hatására, illetve a terhesség-megszakítási protokoll klinikai összhatására gyakorolt káros interakciót.

• .Kinolon antibiotikumok: Nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID-ok) egyidejű alkalmazása a görcsrohamok kockázatának növekedését eredményezheti. 

• .Gyógynövény kivonatok: A Gingko biloba fokozhatja a vérzés kockázatát, amikor NSAID-okkal együtt alkalmazzák 

• .Aminoglikozidok: A NSAID-ok csökkenthetik az aminoglikozidok kiválasztódását. 

Diagnosztikai vizsgálati eredményekkel létrejövő interakciók:

• • • -.Vérzési idő (a vérzési idő a terápia befejezése után még 1 napig megnyúlt maradhat). 

    • -.Szérum glükóz-koncentráció (csökkenhet). 

    • -.Kreatinin-clearance (csökkenhet). 

    • -.Hematokrit vagy hemoglobin (csökkenhet). 

    • -.BUN, Szérum kreatinin koncentráció és kalaemia (emelkedhet). 

    • -.Májfunkciós vizsgálati eredmények (a transzamináz értékek emelkedhetnek). 

4.6        Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A prosztaglandin szintézis gátlása károsan befolyásolja a terhességet és/ vagy az embrionális illetve a magzati fejlődést.

Az epidemiológiai vizsgálatok adatai szerint a terhesség korai szakaszában alkalmazott prosztaglandin szintézis gátló növeli a vetélés, a cardialis fejlődési rendellenesség, illetve a gastroschisis kockázatát. A cardiovascularis rendellenességek abszolút kockázata kevesebb, mint 1%‑ról kb. 1,5%‑ra nőtt. A kockázat vélhetően a dózissal és a terápia időtartamával arányosan nő.

Állatkísérletekben a prosztaglandinszintézis-gátlók alkalmazása a pre- illetve posztimplantációs vetélések, valamint az embrionális/foetalis letalitás növekvő számát eredményezte. Beszámoltak továbbá különféle fejlődési zavarokról, beleértve a szív-érrendszeri malformációkat, melyek kapcsolatba hozhatók az állatokon alkalmazott prosztaglandinszintézis-gátlók organogenetikus periódusra gyakorolt hatásával.

A terhesség 20. hetétől kezdődően a Spedifen alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Emiatt a terhesség első és második trimeszterében a Spedifen nem alkalmazható, hacsak nem feltétlenül szükséges. Ha a Spedifen-t terhességet tervező nő alkalmazza, vagy a terhesség első és második trimeszterében van rá szükség, a lehető legkisebb dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig. Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha a Spedifen-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. A Spedifen alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimesztere alatt minden prosztaglandinszintézis-gátló az alábbi veszélyeknek teheti ki a magzatot:

• -.cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkületéhez/elzáródásához és pulmonalis hypertensiohoz vezethet); 

• -.vesekárosodás (lásd fent). 

Illetve az anyát és gyermekét a terhesség végén:

• -.a vérzési idő esetleges megnyúlása, ez az aggregáció elleni hatás még nagyon alacsony dózisoknál is bekövetkezhet; 

• -.méhösszehúzódás gátlása, aminek eredménye késleltetett vagy elnyújtott szülés. 

Mindezekből következően a Spedifen ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 5.3 pont).

Szoptatás

Az ibuprofén és metabolitjai kiválasztódnak az anyatejbe, de a Spedifen terápiás dózisai mellett nem várhatók a szoptatott újszülöttet érintő káros hatások. Mivel jelenleg még nem ismertek a csecsemőre gyakorolt káros hatások, általában nem szükséges a szoptatás felfüggesztése, ha az anya enyhe vagy közepes fájdalomra, lázra, rövid távon, az előírt adagolásban alkalmazza a kezelést.

Termékenység

Amennyiben az ibuprofént terhességet tervező nő kapja, a lehető legalacsonyabb adagot és a legrövidebb kezelési időt kell alkalmazni.

4.7        A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A szédülés és fejfájás az NSAID-ok bevétele után jelentkező lehetséges mellékhatások között szerepel és befolyásolhatja a beteg gépjárművezetéshez, valamint gépek kezeléséhez szükséges képességeit.

Az ibuprofén egyszeri vagy rövid távú alkalmazása rendszerint nem tesz szükségessé semmilyen különleges elővigyázatossági intézkedést.

Ennek megfelelően a Spedifen csak kis mértékben befolyásolja ezeket a képességeket.

4.8Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A nemkívánatos hatások elsősorban az ibuprofén prosztaglandin-szintézisre gyakorolt farmakológiai hatásának következményei.

Leggyakrabban jelentett mellékhatások az emésztőrendszert érintik, ezek a hányingertől és dyspepsiától kezdve egészen a súlyos vérzésig vagy a pepticus fekély aktiválódásáig terjedhetnek (lásd „Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések” pont).

Bullosus reakciókat, többek között Stevens-Johnson-szindrómát és toxicus epidermalis necrolysist nagyon ritkán figyeltek meg.

Oedema, hypertonia, szívelégtelenség előfordult NSAID alkalmazásával kapcsolatosan.

Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen akkor, ha nagy dózisban történik (2400 mg/nap) -  az artériás thromboticus események kissé emelkedett kockázatával járhat (pl. myocardialis infarctus vagy  stroke) (lásd 4.4 pont).

Az alábbi táblázatban a mellékhatások szervrendszerenként és gyakoriság alapján kerülnek megadásra (nagyon gyakori (1/10), gyakori (1/100 – <1/10), nem gyakori (1/1000 – <1/100), ritka (1/10 000 ‑ <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Gyermekek és serdülők

Összesített klinikai tapasztalatok alapján nincs klinikailag releváns különbség a mellékhatások természetében, gyakoriságában, súlyosságában és visszafordíthatóságában, valamint a biztonságossági profilban a felnőttek és a jóváhagyott (≥ 12 éves) gyermekgyógyászati betegcsoport között.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9Túladagolás

Túladagolásról felnőtteknél és gyermekeknél is beszámoltak

Tünetek

Túladagolás esetén az alábbi tünetek figyelhetők meg: hányinger, gyomorfájdalom, hányás (vér) és hasmenés (vér), szédülés, spasmus, nystagmus és kettőslátás, fejfájás és fülcsengés. Súlyos mérgezés esetén veseműködési zavar, hypotonia, csökkent éberségi szint és kóma jelentkezhet (nem tisztázott, hogy a vese működési zavarát a mérgezés vagy az alacsony vérnyomás okozza-e). Súlyos mérgezésben metabolikus acidózis fordulhat elő.

Túladagolás kezelése

Az ibuprofénnek nincs specifikus antidótuma. A gyomrot, amint lehet, ki kell üríteni. Ha lehetséges, hánytassuk meg a beteget. Amennyiben a beteg nincs eszméleténél, megfontolandó a gyomormosás elvégzése és a súlyos elektrolitzavarok korrekciója.

Az ajánlottnál nagyobb adagok tartós alkalmazása vagy túladagolás vesetubuláris acidózist és hipokalémiát eredményezhet.

5.        FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Nem-szteroid gyulladásgátlók és antireumatikumok, propionsav származékok  

ATC kód: M01AE01

Az ibuprofén olyan fenilpropionsav származék, amely fájdalomcsillapító, lázcsillapító és gyulladásgátló tulajdonságokkal rendelkező prosztaglandinszintetáz-gátló.

Fogfájásban az érezhető fájdalomcsökkenés 25-30 percen belül jelentkezik.

Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocyta-aggregációra kifejtett hatását, ha beadásuk egyidejűleg történik. Néhány farmakodinámiás vizsgálatban kimutatták, hogy amikor azonnali hatóanyagleadású acetilszalicilsav adag (81 mg) bevétele előtt 8 órán belül, illetve a bevétele után 30 percen belül egyszeri adagban 400 mg ibuprofént adtak be, csökkent az acetilszalicilsav thromboxán-képződésre vagy thrombocyta-aggregációra kifejtett hatása. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre való extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú használata csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 4.5 pont).

1. 1. 5.2Farmakokinetikai tulajdonságok 

A Spedifen farmakokinetikai paraméterei az alábbiak szerint összegezhető:

Felszívódás:

Az ibuprofén a maximális, körülbelül 40 µg/ml‑es plazmakoncentrációt a beadást követően körülbelül 35 perc múlva éri el. Az étellel együtt való bevétel nem befolyásolja a felszívódás mértékét, de kb. 1 órával késlelteti az abszorpciót, aminek következménye az alacsonyabb, Cmax (megközelítőleg 50%).

Eloszlás:

Az ibuprofén főként a plazmában oszlik el és mintegy 99%‑ban kötődik a plazmafehérjékhez.

A synovialis térbe lassan diffundál át, és innen lassabban is eliminálódik, mint a plazmából.

Biotranszformáció:

Az ibuprofén a májban, elsősorban az izobutil‑csoport hidroxilációjával, illetve karboxilációjával metabolizálódik. A metabolitok nem rendelkeznek farmakológiai aktivitással.

Elimináció:

A plazma felezési idő 1‑2 óra. A dózisnak több mint 90%‑a a vizeletben található metabolitok és konjugátumaik formájában. Kevesebb, mint 1%-a választódik ki változatlan formában a vizelettel.

5.3         A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási– vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy az emésztőrendszerben bekövetkező lézió- és fekélyképződésen kívül a gyógyszer alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

A reprodukcióra és fejlődésre gyakorolt toxicitás vonatkozásában az ibuprofén hCG-stimulált nyulaknál gátolta az ovulációt, továbbá különböző állatfajoknál (nyúl, patkány és egér) akadályozta az implantációt. Patkányokkal és nyulakkal végzett reprodukciós toxicitás vizsgálatok kimutatták, hogy az ibuprofén átjut a placentán. Anyai toxicitást előidéző adagok mellett a malformációk (pl. kamrai septum defektusok) előfordulási arányának növekedését figyelték meg.

Fiatal állatokkal nem végeztek vizsgálatokat.

Mivel szoptatott és elválasztott patkányoknál, illetve újszülött nyulaknál az ibuprofén elnyomja vese fejlődésének és működésének szabályozásában fontos szerepet betöltő renalis COX2‑t valamint a vasodilator prosztanoidokat, ez arra utal, hogy előfordulhatnak súlyos, a vesére gyakorolt hatások, amikor az ibuprofént a postnatalis élet korai szakaszában alkalmazzák.

6.GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1Segédanyagok felsorolása

Tabletta mag: L-arginin, magnézium-sztearát, kroszpovidon, nátrium-hidrogén-karbonát.

Filmbevonat: hipromellóz, szacharóz, titán-dioxid (E171), makrogol 4000.

6.2Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3Felhasználhatósági időtartam

2 év.

6.4Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5Csomagolás típusa és kiszerelése

6 db, 12 db, 24 db vagy 30 db filmtabletta Al/PE//PE/Al/PA buborékcsomagolásban és dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6        A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A megsemmisítésre vonatkozóan nincsenek különleges előírások. A gyógyszerek megsemmisítésére vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: I. csoport

Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).

7.        A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Zambon S.p.A.

Via Lillo del Duca 10,

20091 Bresso,

Olaszország

8.        A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-7162/05                  6 ×

OGYI-T-7162/06                 12 ×

OGYI-T-7162/07                 24 ×

OGYI-T-7162/08                 30 ×

9.        A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2005. április 5.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2010. július 30.

10.A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. december 19.