Dió

A diót a szerencse jelképének tartják, a rómaiak diót dobáltak az ifjú házasokra.
A diófa Délkelet Európában honos, nálunk termesztett, 20 m magasra növő fa, a levelei tojásdad alakúak, leveleit megdörzsölve erős illatot árasztanak. Virágai áprilisban nyílnak, porzós barkái 10 cm hosszúak. Termése a dió. 

Minden részét hasznosíthatjuk a fitoterápiában, a leveleit, a termés zöld héját vagy kopácsát, a magot.

Belsőleg, külsőleg egyaránt használjuk. Gyulladásgátló, baktérium és gombaölő, sebgyógyító, vérzéscsillapító. A levél vércukorszint csökkentő.

Gyümölcsét a diót vérszegénység esetén alkalmazzuk. A magolajban levő telítetlen zsírsavak érelmeszesedés esetén jótékony hatásúak.

Ekcéma, pattanás, fekély esetén borogatószert készíthetünk: 1 evőkanálnyi diólevelet fél liter vízzel forrázzuk le, 10 percig hagyjuk állni, majd szűrjük.

Aranyér esetén ülőfürdőként alkalmazzuk.

A fáját bútorok gyártására, a dióolajat hajfestékként lehet használni.

A diót a konyhában is jól hasznosíthatjuk, diótortát, grillázst készíthetünk belőle. Használhatjuk díszítésként is és Karácsonykor a kihagyhatatlan beigli alkotója.

A zöld dióból likőr készíthető.